Nemrég újabb eredményes magas fokozatú vizsga született, erről szól az alábbi élménybeszámoló.

Huuh…
Nem is tudom, hol kezdjem, igazából annyi élmény és impulzus ért.
9 napot volt szerencsém Angliában tölteni Vagyóczky Tomi barátommal együtt , mesterünk Cook sensei (7. Dan Renshi) és felesége Terry (5. Dan) vendégszeretetét élvezve.
Voltam már a Sensei-ék régi házában vendégségben, de az csak egy pár órás látogatás volt, a nyári szeminárium alatt 2001-ben. Azonban most, mint bentlakó tanítvány (tokubetcu monjin) voltam náluk. Azt is tudni kell, hogy Sensei-ék vásároltak egy új házat WIGHT szigeten, ami egyébként gyönyörű hely. A lényeg, hogy itt egy nagyon szép tradicionális dojo-t is építtettek, ami nem rég készült el. Így mi voltunk azon szerencsések, akik az összes tanítvány közül az elsőként láthattuk és gyakorolhattunk a ShinBuKan Honbu Dojo-ban. Mi avathattuk fel a dojo-t.
Az utazásunk és az időjárás végig nagyszerű volt. Eltekintve attól, hogy pont Vasárnap érkeztünk, és ez azzal járt, hogy vasúti sin karbantartás folyt, ennek következménye volt, hogy kb. hatszor szálltunk át vonatról vonatra. Mondanom sem kell, mintha itthon lettünk volna.. 1 percet sem kellett várni a másik vonatra.
Az első edzés filingje leírhatatlan érzés volt. A Honbu Dojo-ban mesteremmel, legjobb barátommal, és egy hangtállal, ami olyan mokuso-t produkált, hogy az leírhatatlan.
Ez az élmény többet jelentett nekem, mint a vizsga sikere. Pedig elhihetitek annak is örülök, bár a vizsga után hosszú órákig nem tudtam feldolgozni, hogy sikerült.

Visszatérve az edzésre. Sensei letisztította a technikámat, időzítésemet, ezek kis finomságok az én szempontomból, de borzasztóan hasznosak. Sensei mondta, hogy ez a tanítás majd otthon fog beérni igazán, de próbáljam meg használni már, most amit tudok a vizsgára.
Próbáltam! A felkészítés végén meg kérdeztem Sensei-től: „Sensei-t is ilyen módszerrel készítette fel Ishido sensei a 7. dan-ra?” Azt válaszolta igen, ugyan ilyen módszerrel.
Örültem. Ez is az átadás a Budo-ban. Az egyik nap előkerült egy olyan zászló, tartó szettel együtt, amit még Ishido Sadataro sensei-től kapott. Neki készítette, hogy ha majd saját dojo-ja lesz, tegye ki. Összeszereltük az állványt és kipróbáltuk. Érdekes, majd le kell fordítani a szöveget, pontosan. Sensei kérdezte mit gondolunk róla –kitegye a dojoba, mert egy kicsit giccsesnek érzi a kinézete alapján. Ehhez tudni kell, hogy konzervatív és tradicionális a dojo belseje. Mondtam a Sensei-nek nem baj, azt nézze, hogy kitől kapta. Az az igazi értéke.
Rengeteget nevettünk ez alatt a 9 nap alatt, láthattuk, hogy Sensei-nek ugyan olyan érdeklődési köre van, mint nekünk a Budo mellett, ez is nagy öröm volt számunkra. Együtt élhettük meg vele a mindennapokat is. Az egyik nap át jött hozzánk Sensei egyik tanítványa John Paiper sempai, aki 70 év körüli és 5. dan-os. Sajnos kora és egészségi állapota miatt már nem fogja próbálni 6. dan-t. Ő sem járt még senseiéknél ezért jó alkalom volt, hogy át jöjjön és velünk is újra találkozzon. Sensei csináltatott velem egy embu-t, és azt a John-nal véleményezték utána. Estig maradt, rengeteget sztoriztunk. John mesélt egy Kyushu szigetről származó mesterről, aki járt Angliában még a hetvenes évek elején, és nagyon kegyetlen, volt szamuráj stílusban beszélt ezért még a japánok is alig értették. Kínába harcolt annak idején. Ugye nem kell erről többet mondanom… A kendo-s gyerekeket falhoz vágta a shinai-al közben a szülők örültek, hogy milyen szigorú tanítást kap a gyerek.
Meg mutattuk Johnnak a sziget egy részét is 4 –en fiúk Terry mamink meg készítette a vacsorát.Csak azzal nem számoltunk, hogy egy defektünk is lesz. Még szerencse hogy nem az autópályán 140 km/h-nál történt 2 nap múlva. A lényeg: Tomival átmentünk F1 szerelő team-be. Kerék csere letudva. Most várjuk a felkérést a Ferrari csapathoz…
Egyszóval rengeteg sztori rengeteg élmény, amiből már könyv is születhetne, de ez nem most valósul meg.

Elérkezett péntek! Indulás a nagy szemináriumra helye Bideford kb. 250 km, amit a dugók miatt, és a kompnak köszönhetően sikerült 6 és fél óra alatt teljesítenünk. Visszafelé 2 és fél óra volt!
A szállásunk a tábor alatt félórányira volt a sportcsarnoktól egy 500 éves farmon, ami egy család kezébe van 500 éve! Gyönyörű helyen nagyon szuper kiszolgálással. Csak annyit róla, 4 féle csak az előétel volt. Ennyit a fogyókúráról! Sensei-ék már jártak itt többször úgy, hogy baráti viszonyba vannak a tulajdonosokkal. Velünk is nagyon kedvesek voltak. Az első perctől fogva a keresztnevünkön szólítottak és nem felejtették el! 12-en voltunk ott csak ShinBuKan-osok olyanok is, akiket még nem ismertünk. Nagyon jó fejek voltak.
A szemináriumon kb. 120 ember volt a mi csoportunkkal (4-5 dan-ra vizsgázók) Mansfied sensei foglalkozott. Aki ismeri tudja, hogy nem egy egyszerű jelenség, viszont nagy tudású. 11 évig élt kint Japánban, Ishido sensei-nél tanult minden nap. Nagyon sokat tanított nekünk is. Mivel nem volt sok ember a csoportomban ezért sok személyes tanítást is kaptam tőle. Tanulságos volt. Mivel az angoltudásom gyér, Tomi fordított segített nekem, de aztán japánul elkezdtem Mansfield sensei-el beszélni, ettől nagyon belelkesült, hogy végre beszélhet japánul is!
Szombaton seitei iai gyakorlás volt, aztán vasárnap megnézte a koryu katáinkat is mivel a vizsgára 2 koryu katát is be kellett mutatni 5. dan-ra. Volt Budo elméleti oktatás is, ami meglepő volt, mert eddig csak Yamasaki sensei-től kaptunk ilyet nagytábor alatt. Örültünk!
Vasárnap elérkezett a vizsga napja. Enyhe feszültség a levegőben és bennem. Ebéd kihagyva, pedig állítólag jó volt, de hát hiba lett volna tele hassal neki indulni. Végig várni a 3-4. dan-t remek volt. 2 vizsga panel volt , mire én sorra kerültem az egyik panel végzett, ezért szépen mindenki megfordult és a mi vizsgánkat nézte. Összeszedett voltam és nyugodt, ami nagyon jó volt magam számára. Sensei még korábban azt mondta úgy álljak ki: Én vagyok és ez az én iaido-m most! Ilyen lelkülettel csináljam. Hát én így álltam oda első körben, mint a legfiatalabb a vizsgázók között. A vizsga végén kirakták az eredményt nézem nincs a 4. és 5.dan rajta , na mondom ennyi. Aztán hozzák a másik táblát, Tomi mondja: ott a számod! Áá, mondom, oda megyek, mert nem hittem el. Ott volt. Utána jöttek oda gratulálni ismerősök és ismeretlenek, Mansfield sensei is. Nagyon jó érzés volt. Tony Devin sempai (6. dan) aki a másik vizsga panelban volt, még később is írt mail-t hogy milyen nagyszerű vizsgát mutattam. Ez is nagyon jó érzéssel töltött el.
Este megünnepeltük a vizsga sikerét Sensei-ékkel. Vacsora, borozgatás, lazulás és persze jó tanácsok a jövőre nézve.
A karma ismét működött.
Hihetetlen 9 nap volt.
Egész életemben elkísér, de úgy érzem nem csak engem.
Terry és Sensei azt mondta hiányozni fog a házban a gyerek zsivaj pedig még el sem mentünk.
Utolsó nap az érzések felszínre törtek, búcsúzáskor mindannyiunk szeme könnybe lábadt.

Galyas Gábor