Szeptember elején részt vettem életem első válogatott edzőtáborán Csomádon, egy jó hangulatú hétvégén, ahol sok értékes tapasztalattal gazdagodtam, gazdagodtunk.

Szombat reggel, gyülekező az irodánál, a várakozás perceit kötetlen beszélgetéssel töltötték a jelenlevők, vagy felugrottak egy kávéra. Mikor mindenki megérkezett kezdődhetett a fejvakarás, hogy fogunk beférni két kocsiba ennyi cuccal, de azért csak sikerült mindent bepakolni és elindulni. Rövid utazás után megérkeztünk a helyszínre egy szépen felújított művelődési házba, ahol Stadler sensei már várt minket. Lepakoltuk a cuccokat és már öltöztünk is be.

Hunor sensei rövid megnyitója után elkezdtük a munkát: bemelegítés, kis gyakorlás, és miután sikerült felállítani a mobil pályákat, ami okozott némi fennakadást míg kibogoztuk Lacival az összekuszálódott zsineget, következett az egyéni bajnokság szimulálása. Aztán következett az ízletes és kiadós ebéd Stadler sensei pazar kiszolgálása mellett. Ebéd után a csapatverseny következett, majd kata gyakorlás, az edzés végén Hunor sensei mindenkinek külön-külön tanácsokkal szolgált, hogy mire figyeljen, mit kell javítani/csiszolni, közben egyenként videóra vettük mindenki enbuját.

Lazítás képpen Veresegyházára mentünk strandolni egy kicsit, ahol termálvízbe mártottunk megfáradt testünket. Hazaúton bevásároltunk estére, vacsora, utána a felvett enbuk részletes elemzése következett Hunor sensei által, amiből sokat lehetett tanulni. Majd következett az esti program: beszélgetés, a bash, ami nem ment jól, de jót mulattam rajta.

Másnap, reggeli, öltözés, kata gyakorlás, ismét egy finom ebéd, újabb gyakorlás, végezetül oikomigeiko és shihogiri, csomagolás, indulás haza.

Összességében jól éreztem magam, annak ellenére is, hogy a hibáim láttán kicsit elbizonytalanodtam a téren, valóban a válogatottban van-e a helyem, de tudom, Hunor sensei ok nélkül nem választott volna be a csapatba. Már nincs egy hónap a veresnyig, addig is igyekszem tovább csiszolni a technikámat.

Kovács Balázs (Főnix)
Mudan